Előfordulását tekintve ez a tumor a női szervezet egyik leggyakoribb daganatfélesége, egyes statisztikák szerint minden negyedik nő érintett lehet.

A többi daganatos betegséghez hasonlóan ez a jóindulatú elváltozás is az utóbbi 1-2 évtizedben kezdett egyre gyakoribbá válni, ezért a 21. század betegségének is hívják.

A mióma megjelenése

Fogamzóképes korban alakul ki, nagyjából 25-30 éves kor táján. Kialakulásának okát nem tudjuk pontosan, de leginkább a petefészek rendellenes működésével hozzák kapcsolatba. Valószínűsíthető, hogy hormonális háttere is van a betegségnek, hiszen – csakúgy, mint terhesség alatt – ösztrogén hatására a mióma mérete megnő.

A göbök igen gyakran csoportosan jelennek meg, elhelyezkedésüket tekintve pedig megkülönböztetünk a méh ürege felé növő (úgynevezett submucosus), a méh izomfalában lévő (intramuralis), illetve a méh külső oldalára kitüremkedő (subserosus) formákat.

Kicsi vagy nagy mióma?

A mióma képes a gyors és a lassú növekedésre is, mindez függ az egyéni tényezőktől és a környezeti faktoroktól is. Így előfordulhat, hogy valakinél évek óta változatlan méretű marad a mióma, míg másoknál néhány hónap alatt megtöbbszöröződhet a miómák mérete vagy száma. Ennek hátterében a hormonális hatások állnak (pl. ösztrogéndominancia).

A kisebb mióma rendszerint tünetmentes, csak nőgyógyászati rutinellenőrzéssel – sokszor hasi vagy hüvelyi ultrahanggal – fedezhető fel. A nagyobb mióma azonban elhelyezkedésétől függően számos kellemetlen tünetet okozhat. Nyomhatja a húgyhólyagot, így akár állandósulhat is a vizelési inger, vagy húgyúti fertőzés léphet fel. Sokkal súlyosabb tünet a rendszertelen ciklus, a görcsös fájdalom, illetve az erős vérzés.

Azokat a kisméretű göböket, melyek nem járnak súlyos tünetekkel és nem mutatnak növekedést, nem szükséges eltávolítani, csak rendszeresen ellenőrizni. A menopauzát követően a meglévő miómák mérete rendszerint csökken, így egyre kevésbé okoz panaszokat, azonban ezt követően is fontos a rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés. Ha azonban a tumor nő, ha panaszokat okoz, vagy ha akadályozza a terhesség létrejöttét, mindenképpen el kell távolítani.

Érdemes tudni, hogy a mióma alapvetően jóindulatú elváltozás, az esetek csak igen kis százalékában válik rosszindulatú daganattá. Ugyanakkor fontos a kivizsgálás és az állapotnak megfelelő terápia, hiszen számos következménye lehet, amely kellemetlenségeket okoz a páciens számára.

Mik a kilátásaim?

A méhmióma jól kezelhető elváltozás még abban az esetben is, ha a mióma vagy miómák mérete igen nagy. A legtöbb esetben már gyógyszeres terápiával is sikerek érhetők el, emellett műtétre vagy mióma embolizációra is sor kerülhet.

Látogassa rendszeresen kezelőorvosát!

Forrás: webbeteg.hu