A menopauza körüli években nagyobb gyakorisággal fordulnak elő alvászavarok. A nemi hormonok szintjének fokozatos változása közvetlen és közvetett hatással is van az alvásra más hormonok befolyásolásával. A hőhullámok és az éjszakai izzadás - az ösztrogén csökkent szintjéhez kapcsolódóan - többszöri éjjeli ébredéshez vezethet, melyet szívdobogásérzés és idegesség kísér. Habár a hőhullámok általában mindössze néhány percig tartanak, súlyosabb esetben az érintett nő akár több százszor felébredhet egyetlen éjszaka során. Az alvás zaklatottsága folytán keletkező alváshiány nappali fáradtság, érzékenység és depresszió képében jelentkezhet.

A menopauza utáni évek

A menopauzát követő években az alvás felületesebb és töredezettebb lesz. Nehezebbé válik éjszaka a zavartalan alvás és napközben az ébrenlét hosszú időn keresztül való fenntartása. A növekvő nappali fáradékonyság ennek egyik eredménye lehet. Egyéb testi panaszok szintén zavarhatják az alvást: ízületi fájdalmak, más fájdalommal járó állapotok, krónikus tüdőbetegség, bizonyos gyógyszerek, gyomorégés és gyakori vizelés.

Néhány alvászavar gyakrabban fordul elő a menopauza utáni években, ilyen például az alvásfüggő légzészavar.

Ez a csökkenő progeszteronszintnek tulajdonítható, hiszen azoknál a fiatalabb nőknél, akiknél a menopauza műtét eredménye, szintén nagyobb a valószínűsége, hogy alvásfüggő légzészavar alakul ki. A nagyobb testtömeg és az alacsonyabb fizikai aktivitás szintén hajlamosító tényezői a szindrómának. Az alvásfüggő légzészavar jelei közé tartozik a hangos horkolás és a fokozott nappali aluszékonyság. 

Egyéb tényezők is befolyásolják a menopauza utáni korban lévő nők alvásminőségét: a pszichoszociális környezet, a fizikai egészség és az érzelmi állapot. Az aggódás és az álmatlanság közötti kapcsolat nyilvánvaló, ám időnként jelentéktelennek tűnő apró dolgok és aggodalmak állhatnak a feszültség és az álmatlanság hátterében. 

MediMix/dmd

<< Vissza a hirekhez