A panaszok enyhítésére többféle megoldás létezik, ezek egyike például a menopauzális hormonterápia. Cikkünkben egy átfogó nemzetközi vizsgálat kapcsán összegezzük, mely érvek szólnak mellette, és melyek ellene.
Mi a menopauza?
A menopauza egészen pontosan az utolsó menstruációt jelenti, vagyis az utolsó havi vérzés időpontját jelöli, amelyet egy éven belül újabb már nem követ. Manapság azonban szokás a megnevezést tágabb értelemben a változókorra, azaz a klimaxra is alkalmazni. Oka a petefészkek hormonreceptorainak elöregedése, melynek következtében először a tüszőrepedés és a sárgatestfázis marad el a sárgatest érését serkentő, luteotróp hormon (LH) iránti érzéketlenség miatt, később pedig a petefészkekben a tüszőérést serkentő hormonnal (FSH) szemben is kialakul az érzéketlenség. Mivel ekkor már a tüszőérés sem megy végbe, ösztrogénhiány lép fel.
Bár nem betegség, a menopauzával járó hormonális változások testi és lelki tünetekkel járhatnak együtt. Gyakori panasz az éjszakai izzadás, a hőhullámok, a fokozott vizelési inger, az alvászavar, a hajhullás, illetve fokozódik a nyugtalanságra, ingerlékenységre, csökkent koncentrációra, depresszióra, szorongásra, lehangoltságra, fáradtságra való hajlam is. A szimptómák súlyossága egyénenként változik: vannak, akiket nagyon megkínoz a változókor, míg másoknak legfeljebb átmeneti kellemetlenséget okoz.
Többféleképpen enyhíthetők a tünetek
A menopauza tüneteinek enyhítésére számtalan módszer létezik. Kevésbé súlyos esetekben segíthet az életmódváltás, ami magában foglalja az alkoholfogyasztás és a dohányzás mellőzését, az egészséges táplálkozást, illetve a rendszeres testmozgást, de a pozitív hozzáállást, a stresszkezelési technikák gyakorlását is ajánlják a szakemberek. Ha azonban a panaszok komolyabb megterhelést jelentenek, szóba jöhet a menopauzális hormonterápia (MHT), amely a hiányzó hormonok pótlásával javít a közérzeten. A hormonterápia történhet szájon át, bőrön keresztül (transzdermális tapasz), vagy lokálisan (hüvelykúp, hüvelykrém).
Valóban kockázatos?
Azzal kapcsolatban, hogy az MHT mennyire biztonságos és/vagy hasznos, egyelőre nincs teljes szakmai egyetértés. Az általános vélekedés szerint a megfelelő időben és módon alkalmazott terápia a hiányzó hormonok pótlásával nemcsak enyhítheti a tüneteket, de a hormonhiány következtében fellépő lehetséges szövődmények (csontritkulás, érelmeszesedés, diabétesz stb.) kialakulási esélyét is csökkentheti. Vannak azonban olyan kutatási eredmények, amelyek a veszélyeket emelik ki, például azt, hogy a hormonterápia növelheti az emlőrák esélyét. Erre a következtetésre jutott az a nemzetközi együttműködéssel készült, 2019 augusztusában a The Lancet tudományos folyóiratban napvilágot látott tanulmány is, amely megállapította: valamennyi, a változókorú nők menopauza tüneteinek enyhítésére alkalmazott MHT, különböző mértékben ugyan, de több mint egy évtizeddel a kezelést követően is növeli a mellrák kialakulásának kockázatát.
Az 1992-2018 között zajlott, összesen 58 vizsgálat eredményét feldolgozó tanulmány több mint 108 ezer, fejlett országokban élő, változókorú, mellrákos nő adatait elemezte, akiknek 51 százaléka részesült valamilyen menopauzális hormonterápiában. A hormonterápia hosszú távú hatása mellett azt is vizsgálták, milyen életkorban kezdődött a kezelés, mennyi ideig tartott, illetve mennyi idő telt el a terápiát követően.
A tanulmány eredményei szerint a mellrák kialakulásának esélye csökken azoknál, akiknél 60 éves kor után kezdődik az MHT, kétszer nagyobb azok esetében, akiket 10 éven át kezeltek (az 5 éven át kezeltekhez képest), de elenyésző azoknál, akik egy évnél rövidebb ideig tartó, vagy csak lokális (hüvelyi) ösztrogénkezelésben részesültek. Kevésbé veszélyeztetettek a kezelés alatt állókhoz képest azok, akik már befejezték az MHT-t, de maga a kockázat az ő esetükben is még több mint 10 évig fennáll.
A vizsgálat során kiderült az is, hogy maga a változókori ösztrogénszint-csökkenés védő hatású a mellrák kialakulása szempontjából, ami azt jelenti, hogy akiknél korábban kezdődik a menopauza, azok kevésbé veszélyeztetettek. Az MHT azonban jelentősen mérsékli ezt a pozitív hatást, a kezelés ugyanis visszaállítja a menopauza előtti hormonállapotot. Érdekes megállapításra jutottak a túlsúlyos (30 feletti testtömegindexű), MHT-ban - különösen az önálló ösztrogénterápiában - részesülő változókorú páciensek esetében. Úgy tűnik, hogy a hormont szedő "ducik" kevésbé veszélyeztetettek a mellrák kialakulása szempontjából az átlagos súlyúakhoz vagy soványakhoz képest. Ez valószínűleg összefüggésben lehet a ténnyel, hogy nekik magasabb a zsírszövet által termelt ösztrogénszintjük, ami "semlegesíti" a kívülről bevitt hormon kockázatnövelő hatását.
Körültekintéssel kell kezelni az eredményeket
A The Lancet ugyanakkor szerkesztőségi hozzászólás keretében felhívja a figyelmet, hogy a tanulmány eredményeit célszerű kellő körültekintéssel kezelni. Elsősorban azért, mert az elemzésbe bevont vizsgálatok paraméterei nem voltak teljesen egyformák, ezért az eredmények nem teljes mértékben összevonhatók. Továbbá azért is, mert a tanulmányban a szerzők kizárólag a mellrákkockázat változásaira fókuszáltak, a változókori ösztrogénhiánnyal összefüggő egyéb kórképek, így a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az oszteoporózis veszélyét nem vették tekintetbe, és nem hasonlították össze az MHT okozta mellrákkockázattal. A megfogalmazott ajánlás szerint minden egyes beteg esetében mérlegelni kell az MHT relatív kockázatát a tünetek súlyossága, az ellenjavallatok (pl. mellrák, szív- és érrendszeri betegség, stroke), a testtömegindex, illetve a beteg preferenciái vagy kívánsága alapján.
Forrás: hazipatika.com
<< Vissza a hirekhez
