2024. Április 19. Péntek, Emma  
Menopauza előtt, közben és után
Hogyan változik meg ekkor a női szervezet hormonális működése, és ennek hatására a belső nemi szervek élete?

 

Nem ismeretes a pontos magyarázat, hogy mi is indítja be a női szervezet hormonális változásait, de valószínűleg a működőképes tüszők számának folyamatos csökkenése vezet el végül a menopauzához.

A menopauza nem más, mint az az utolsó vérzés, amelyet egy éven belül nem követ másik. A menopauza tehát a magyar orvosi gyakorlat szerint egy hozzávetőleges dátum. Az ez előtti és utáni időszakok azonban csak akkor értelmezhetők helyesen, ha azokat valóban az utolsó havi vérzéshez viszonyítjuk.

A menopauza időszakát két nagyobb szakaszra, az utolsó vérzés előtti, ún. premenopauzára, és a vérzés utáni posztmenopauzára osztja, az utolsó havi vérzés körüli, 2-2 éves időszakot pedig perimenopauzának hívjuk. A premenopauza első figyelmeztető jelei 40-45 éves kortól kezdve jelentkeznek, amikor is a nőknek egynegyede-fele számol be az addig rendszeres ciklus rendszertelenné, kiszámíthatatlanná válásáról.

Premenopauza

Ebben az időszakban a nőkben változatlan a tüszőérés folyamata, a tüszőrepedés, azaz ovuláció viszont elmarad. A szervezet addigi nemihormon-egyensúlyát ez azért befolyásolja, mert míg a tüszőérés során folyamatosan termelődnek az ösztrogének, elmarad a normálisan a tüszőrepedés után bekövetkező sárgatest-képződés, és ezáltal a progeszteron-termelés is. A tüsző érésekor termelődő ösztrogének serkentik a célszervek, azaz az emlőmirigyek és a méhnyálkahártya sejtjeinek osztódását, a progeszteron viszont nem ellensúlyozza ezt, mint korábban, a rendes ciklusok idején.

Progeszteron hiányában semmi nem gátolja a méhnyálkahártya-sejtek további osztódását, ami végül méhnyálkahártya-túltengést, és emiatt elhúzódó és fájdalmas vérzést okozhat. Végül a tüsző elpusztulásakor a sárgatest nélküli, ún. megvonásos vérzéssel távozik az akár 1-2 cm vastagságura is megduzzadt méhnyálkahártya. Általában elmondható, hogy a havi vérzés annál erősebb és annál alvadékosabb, minél többet késik.

Ebben a korban jellemző panaszok az említett vérzési rendellenességeken kívül és annak következtében a vashiány, a vérszegénység, a fertőző betegségekkel szembeni csökkent ellenállás és a ciklusos emlőfájdalom. A premenopauza egészen addig tart, míg az ösztrogénszint is csökkenni nem kezd.

A perimenopauza

A perimenopauza időszakában a progeszterontermelés már minimális, a még termelődő hormon jórészt a mellékveséből származik, és az ösztrogén elválasztás is fokozatosan csökken. Az ösztrogéntermelés csökkenése miatt a méhnyálkahártya sorvadásnak indul, így a vérzési zavarok is mérséklődnek. Ösztrogén hiányában viszont olyan folyamatok indulnak be a szervezetben, mint az érelmeszesedés, a csontritkulás, a húgy-ivarszervek sorvadása, a hüvely falának és a bőrnek az elvékonyodása, a fokozottabb ráncosodása.

Perimenopauzális panaszokként hangulat-ingadozások, szorongás, kimerültség és depresszió, éjszakai izzadás, erős szívdobogás, éjszakai fejfájás, intim tünetek jelentkezhetnek. A hőhullámok érzése az egyik leggyakoribb panasz, a nők csaknem 80%-át érinti, oka az ösztrogénszint ingadozásában keresendő, melynek hatására az erek gyorsan kitágulnak. A pszichikai zavarok és a húgy-ivarszervek sorvadása együttesen komolyabb életminőségi és szexuális problémákat is felszínre hozhatnak, így hüvelyszárazság, rendszeresen visszatérő húgyúti fertőzések fájdalmas közösülés, orgazmushiány jelentkezhet, és sajnos a vizelési problémák - enyhe inkontinencia - sem ismeretlenek.

A posztmenopauza

A posztmenopauza egyes definíciók szerint nemcsak az időskor beköszöntéig tart, hanem ettől kezdve a teljes élet ebben az időszakban zajlik.

Először minimális ösztrogén- és progeszterontermelés jellemzi, majd rendszerint az utolsó megvonásos vérzés után 2-3 évvel kezdődik az igazi posztmenopauza, amikor a petefészkek gyakorlatilag egyáltalán nem termelnek sem ösztrogéneket, sem progeszteront. A posztmenopauza végleges elérése, vagyis az a tény, hogy a havi vérzés és a tüszőérés már nem fog visszatérni, az agyalapi mirigyből eredő gonadotropin hormonok vizeletbeli és vérbeli magas szintjéből is látszik, amellyel a szervezet még azon "erőlködik", hogy a petefészket működésre serkentse, ekkor azonban már hiába.

A posztmenopauza idején a nők rendszerint a nagy lelki ingadozás után a megnyugvás időszakát élvezik, bár nyilvánvaló, hogy a korral kisebb-nagyobb testi problémák is jelentkezhetnek, melyeknek egy csoportja nem független a lezajlott hormonális változásoktól. Ezek közé tartozik az érelmeszesedés, bőr- és hámszárazság, a csontritkulás.

Forrás: hazipatika.com


 


<< Vissza a hirekhez